Rájöttem hogy akkor van egyedül értelme írni hogyha van mondanivalóm. Foglaljuk is össze hogy mi történt az elmúlt pár napban. Rászántam magamat hogy egy két állás hirdetésre jelentkezett pluszba amivel ki tudnám egészíteni évközben a munkáimat és a bevételei met. Én már ezt önmagában egy hatalmas előrelépés nek tartom annak ellenére hogy aznap amikor ezt csináltam nem dolgoztam rendesen ez alatt Pedig azt kell érteni hogy egészen egyszerűen önéletrajzot írtam egész nap és utána csináltam bent a munkámat. A

Pedig azt kell érteni hogy egészen egyszerűen önéletrajzot írtam egész nap és utána csináltam bent a munkámat. A

Aztán jött a péntek nagyon hosszú megbeszélés volt egy tranzakcióról. Kicsit béna voltam ez volt életem első ilyen megbeszélése te most úgy érzem hogy nagyon sokat tanultam ma ugye ma szombat van. egész nap segített nekem Gréti és ez nagyon nagyon jó volt. Tudtok segítséget kérni végre életemben először úgy érzem hogy nem szégyen az ha az ember segítséget kér és ezáltal sokat lehet előre menni. Nem arról szól ez hogy folyamatosan kihasználok másokat ez csak az én rossz érzésem mindig akkor amikor segítséget kérnék. El kell hogy higgyem hogy többet jelentek az embereknek annál sem mint hogy azt gondolják hogy lehúzom őket akkor amikor egy ilyen helyzeten segítséget kérek. Főleg úgy hogy egyébként én is azt 

Mondanám nekik hogy szívesen segítek.

mondanám nekik hogy szívesen segítek.

Most jól érzem magam mert egy nagy lépést tettem meg. Milyen érdekes is az hogy most amikor egy sokkal nehezebb feladattal állok szemben az ami előttem van sokkal kisebbnek tűnik sokkal magabiztosan vagyok benne és könnyebben el Is dontom. 

hiába ment el ma az egész napom erre úgy érzem hogy jól haladok is jó maa menni tovább csak így tovább Pál itt sikerülni fog minden. Ezt fogod írni azokat a dolgokat az életben amit akarsz persze szépen fejlődsz is felismered hogy mi az amit önerőbol Megtudsz csinálni és mi az amihez segítséget kell kérned.

Tedd fel a kérdést magadnak most mi az ami érzel itt a nap végére. Jóleső fáradtság ot szeretem a Krisztit és az életem jó irányba halad lassan te tudom hogy jó irányba halad nem mindig érzem ugyanolyan jól magamat és most az is közrejátszik valószínűleg hogy fáradt vagyok és bevettem egy kis bogyót a nervent. 

Mi a tanulság? A tanulság az elmúlt napok ból hogy Nem szégyen segítséget kérni meg kell tenned azt amit saját erődből tudsz te azért élsz munkahelyen azért vannak barátai azért vannak dolgok körülötted azért vagy jó barát barátnő hogy más torokra is tudsz te is támaszkodni végre ez az élet értelme nem szabad félni attól hogy másokra is támaszkodj

Itt egy következő nap és itt az új bejegyzés megpróbálok most egy olyan technikával beszélni hogy rámondom a telefonomra és azt pedig leírja a dolgokat. Tulajdonképpen ezt talán egy egyszerű módja annak hogy elmondjam a gondolataimat és ez lett a közvetített sem az embereknek Azt amit gondolok

A mai napon nem volt túl jó pár egész jól indult. Úgy kezdődött hogy elkezdtem megcsinálni azokat a dolgokat amiket korábban halogattam és így például beadtam ma egy csomó meghatalmazást ezen felül pedig egy régi ügyben amitől féltem megírtam egy jó beadványt. Tudtam beszélni a főnökömmel arról hogy mi legyen a bérezéssel és alapvetően a munkában ez nem tűnt egy rossz napnak. Apukás mag ugyanúgy kísért mint minden egyes nap a szemeim előtt van az hogy le gatyásodok és nem maradt semmim és ő hülye fejemmel minden szarságot eljátszottad mindenem ami pénz volt az semmi lett.

De aztán ami azután jött az elvette a kedvemet attól hogy nagyon jó kedvem legyen. Felhívod Szilárd hogy nincs-e kedvem találkozni vele mert pont ott van az iroda mellett terén nagyon megörültem és azt mondtam hogy kicsivel később végzek de talán tudok menni erre beleszólt a telefonba egy hang si megkérdeztem ki van ott és kiderült hogy megint a Dezső. 

egyből felhívtam a teszt és megkérdeztem tőle hogy ő mit gondol erről aztán persze mesélt nekem elég komoly dolgokat arról hogy mivel hívta fel a szilárd szombaton és hogy Közi ő tényleg egy Dezső Potro lett volna mert azzal a szöveggel hívtalak fel hogy a Dezső lemondta a dolgot. Maguktól persze sem neki sem a Bendegúznak eszébe sem jut az hogy velünk legyen. Nem is értem hogy akkor miért barátkozunk. Ma este felmentem a PlayStationre és ott beszélgettünk de én nekem nem volt kedvem beleszólni a mikrofonba. Nagyon haragszom rájuk és nagyon nem szeretném hogyha ez a maa ebbe az irányba. Amerre most megy ez az egész én ezt nem szeretném folytatni és tényleg gyakorlatilag hányni tudnék tőle hogy egy barát pótlék vagyok.

 amerre most megy ez az egész én ezt nem szeretném folytatni és tényleg gyakorlatilag hányni tudnék tőle hogy egy barát pótlék vagyok.

Összességében elmondható az hogy ez a nap ma mondjuk hat és fél / 10 volt és talán a holnap az jobb lesz. Azt hiszem még gyakorolnom kell ezt a diktálást egész jó lesz. Magányosnak érzem magamat és szomorú vagyok azért mert nem tudok mit tenni ebben a helyzetben. Most úgy érzem egyedül vagyok 10 nélkül barátok nélkül minden hogyha szegénységben és csak magamra számíthatok és az elkövetkező hónapok vagy évek sebb lesznek ennél jobbat hiába hittem azt hogy sokkal többet fogok keresni és sokkal jobb lesz az élet most még nem látom azt hogy ez így lenne már csak azért sem mert nekem a hülye fejjel be kell tartanom dolgokat.

Azt hiszem még gyakorolnom kell ezt a diktálást egész jó lesz. Magányosnak érzem magamat és szomorú vagyok azért mert nem tudok mit tenni ebben a helyzetben. Most úgy érzem egyedül vagyok 10 nélkül barátok nélkül minden hogyha szegénységben és csak magamra számíthatok és az elkövetkező hónapok vagy évek sebb lesznek ennél jobbak hiába hittem azt hogy sokkal többet fogok keresni és sokkal jobb lesz az élet most még nem látom azt hogy ez így lenne már csak azért sem mert nekem a hülye feje be kell tartanom dolgokat.

De ha másnem ma is megálltam hogy cigizzek.

A kezdetek - Július 30

Sokminden nehéz mostanában. Ez a poszt a múltról, jelenről és a jövőről is szólni fog. Elsősorban nem azért írom ezt a blogot, hogy bárkinek is információtkat csepegtessek a magánéletemről, hanem azért, mert ebben állapodtam meg a pszichológusommal. Régóta akartam írni már naplót, de kézzel írni sosem volt igazán jó. Elfáradtam nem volt hozzá kedvem, annál inkább vagyok technokrata mint, hogy ezt csináljam. 

Mivel is kezdődik most ez a blogsorozat? 

Egy "vonalhúzással" ahogy fogalmaztam most pénteken a pszichológusnál. 29 éves vagyok lassan, két hónapja szkavizsgáztam le, az elmúlt egy évben pedig annyit fejlődtem mint szerintem soha életemben. 

     1. Nincs több füvezés 

Nagyon örülök annak, hogy a második szakvizsgám után kórházba kerültem. Eléggé furán hangzik ez így, de tényleg. Itthon ültem és brutális kimerültségemben néztem a tévét és csináltam magamnak egy kis cigit. Olyan kicsit, hogy konkrétan alig szívtam belőle egy két slukkot. Akkor pedig bementem a lakásba és elkezdtem azon fosni, hogy én hüyle itt szívok amikor a barátnőm meg 3 hete a seggem is kinyalja és nem foglalkozom vele. Ezen annyira bepánikoltam, hogy elkezdett verni a szívem és meg sem állt 180-200 ig. A vérnyomásom is felment az egekbe és attól féltem, hogy eljáulok. Amikor nem bírtam már akkor kihívtuk a mentőket. Persze mire megérkeztek addigra már nagyjából elmúlt a bajom és láss csodát bevittek a toxikológiára, ahol bent fogtak éjszakára. Másnap reggel kiengedtek és teleraktak nyugtatóval. Az volt a furcsa, hogy azóta nagyon figyelek a szívverésemre és ez elég sok problémát okozott de erről később. 

         2. Leszakvizsgáztam 

A cím azt hiszem elárulja azt, hogy pontosan mi is történt, ugyanis immáron 3 sikeres szakvizsga után ügyvéd lettem. Nagyon jó érzés, de én szokásos módon nem örülök neki. Illetve ezt mondatja velem a régi bálint aki nem tud ezekkel a dolgokkal mit kezdeni, de az új bálint igyekszik olyan dolgokra összpontosítani amik jók. Erről a témáról majd máskor írok többet talán ha lesz kedvem, de igazából megcsináltam. NAgyon rossz volt, szenvedtem eszméletlenül de vége. 

         3. 1 éve járok pszichológushoz

Bizonyám, ahogyan a cím is utal rá egy éve járok pszichológushoz és neki már olyan dolgokat is elmondtam magamról amit soha senkinek. Erről is talán majd egy későbbi írásban, ha nagyon nem lesz az adott napról mit írnom. Ez nekem boldogásgot okoz és nagyfokú kitartás kellett hozzá. De végülis ott vagyok és csinálom. Sokat fejlődtem, ez a lista és az egész neki köszönhető. 

         4. Leszoktam a cigiről 

Ez a mondat csak félig igaz mert bár senki nem tdja de elszívtam egy doboz cigit 2 hét leszokás után amikor az utolsó filléreimet is elbuktam a kaszinoóban és most teljesen újra kell terveznem a saját pénzügyi helyzetemet emiatt nem tudok aludni rendesen és folyamatosan szorongok. Ja ez így nem hangzik annyira jól de közel sem oylan rossz a helyzet mint gondolja az ember. Van kis félretett pénzem van év végéig prokonos pénzem is remélem, hogy ezek ki fognak tartani. Itt a gréti is. Inkább le sem írom mennyit buktam de remélm, hogy 1-2 éven belül vissza fogom tudnikeresni az árát. Vagyis egészen biztosan tudom, hogy vissza fogom tudni keresni az árát így lesz mert ez most egy fordulópont és innentől minden más lesz. 

         5. Nincs több kaszinó 

Ez adja magát annyira hányok magamtól, hogy erről nincs is kedvem most írni különösebben. Buktam mert fasz voltam, de most már megállj fogok parancsolni magamnak. 

-----------------------------------------------------------------------------

Ez a virtuális vonal amit meghúztam. Ez az a vonal ahol számot vetek a múltam jelen és a jövő felett. Talán a legfontosabb és legbölcsebb dolog, hogy én nem tudok már a múlttal mit tenni. Ahogyan a pszichológus is mondta. Nem tudok már semmit változtatni a múlton és ennek az elfogadása a legbölsebb dolog. Két dolgot tudok tenni. Kesergek a múlton de akkor nem tudom megváltoztatni. Sírhatok azon, hogy buktam pénzt, hogy évek mentek el, hogy lassan nem vagyok már 20 éves. 

Fel is foghatom amúgy úgy az egészet, hogy volt egy óriási traumám erősen kibírtam azt, hogy nem omlottam össze. Ahhoz amihez másnek kevesebb energia kellett kevesebb szorongás nekem ebből sokkal több volt az életemben. Nem volt nekem olyan egyszerű mint másnak, de nem volt nehezebb jó pár emberénél. Ez nem volt könnyű az biztos. Elvégezni az egyetemet félárván, tanulni jól az érettségire. ÉS itt vagyok mindennek most learathatom a babérját, vagyis kereshetek sok pénzt és csinálhatom azt amit akartam. Ha belegondolok az a laptop ami nem rossz és amiről msot ezt írom céges laptop és bár hülyeség ezt mondani de ez is a munkám eredménye, ennek is örülni kell. 

Szóval a múlt. 

Nincs értelme rajta rágódni mert bármit is csinálok nem tudok visszamenni és megváltoztatni. Nekem arra van hatásom, hogy a holnapom és a jövő hetem milyen lesz és ennek megfelelően fogok tudni jobban élni. Ez nem egy verseny. Sokminden olyan dolgot elértem az éeltben amit mások sokkal később vagy talán soha nem érnek el. Szóval nekem már csak a holnap és a holnapután maradt. Nem keseregni kell azon, hogy ez a hónap kevesebb bért hozott, hanem azon dolgozni hogy a következő hónap többet adjon. Bizony ám így kell hozzáállni a dolgokhoz. Ez a rendje a dolgoknak utána kell menni munkát kell kérni mert magától nem lesz sok órám. Ami problémás azt meg kell beszélni a főnökeimmel. Ha pedig nem jutunk dűlőre nem megyünk 1-ről a kettőre akkor még mindig tudok máshol állást találni és ha az sem jön össze akkor elmegyek valahova jogtanácsosnak és az egész életemet chillben fogom leélni. Nem fogok kurva sokat keresni de akkorsem lesz semmi baj. 

A legfontosabb pedig, hogy okosabban fogom csinálni mint apa és tanulni fogok a saját hibáimból és az övéiből. De most megint nagyon csapongok. 

Mit akarok a jövőtől? Mikor lennék én boldogabb őszintén magamba nézek? Akkor lennék boldogabb ha nagyobb magabiztosságom lenne. Ha olyan dolgokat tudnék csinálni amiről előre ( és persze utólag) is tudnám, hogy nagyon hasznosak vagy hogy örömömre válnak. Ezért ki kell tűznöm olyan célokat amiket a következő egy évben meg tudnk valósítani. 

1. Megtalálni, hogy mi az ami boldoggá tesz. Milyen olyanhobbikat és elfoglaltságokat tudok amik pihentetnek amellett, hogy örömet okoznak, szórakoztatnak, vagy kihívást jelentenek. 

2. Munkában jobban teljesíteni nagyobb összpontsítás és önállóság. Megvan benned minden ahhoz, hogy egy jó ügyvéd legyél és ezért úgy is kell viselkedni. Adj magadra, húzz inget rendes cipőt. Erre ne sajnáld a pénzt. 

3. Nagyobb tudatosság az életben és a mindennapokban. Úgy éljed az életed, hlgy legyen valami terved minden napra is akár, hogy otthon mit csinálsz. Ne folyjon el minden ha bent vagy akkor dolgozz vagy menj ha za de bent ne ülj és nézelődj. Tudom, hogy az a kényelmes de abból lófasz se lesz. Se ide se oda nem dolgozol akkor. 

4. Több és mélyebb emberi kapcsolat kell. Minden irányban. Nem szabad hagyni hogy sivárak legyenek az emberi kacpsoaltadid. 

5. A legfontosabb. Törődj magaddal, mert csak akkor leszel egész ha törődtél magaddal. Mindenre tudsz megoldást találni de ehhez kell az, hogy teljes és egész ember legyél. 

(6. Sportolj - de most már tényleg te tohonya szar)

Kérlek szépen írjad minden nap ezt a blogot ha mást nem csak egy 15 percet arról, hogy hogy érzed magad milyen volt a nap mennyire szorongtál hogy aludtál azért, hogy a sok feszültség kijöjjön belőled. Így fogod tudni feldolgozni a dolgokat majd későbbiekben. 

Én veld vagyok és a családod is meg Gréti is. Nagyon szeretünk csak tényleg most tovább kell csinálni a dolgokat. Találkozunk holnap

Van bennem egy mélyről jövő kontrollálhatatlan düh.. ez a düh már sokmindenre rávett életemben.. sokszor tettem olyat általa amit egyébként em tettem volna. Akkor rossz ember voltam. Több olyan esetre emlékszem, hogy tudtam előre, hogy rossz leszek, hogy paraszt leszek és nem érdekelt mert a belőlem jövő düh olyan mélyre letolt, hogy nem tudom elmondani. Itt van most G. Nem érti, hogy minek vetettem véget az elmúlt időben. Nem tudja felfogni, hogy miylen szenvedés volt nekem, hogy a mai napig random eszembejut az egész és fáj a szívem és rosszul vagyok. Nem törődik velem. Nem érdekli mi van velem, csak azt fontos neki, hogy vele mi van. nem tudom megmondani mi van bennem. düh és nem tudom honnan jön.. 

Sokat gondolkoztam azon, hogy miként fogjak neki újra az írásnak. Töprengtem azon, hogy vajon nekem a kicsi noteszomba kellene-e jegyzetelnem, vagy ide írjam fel a gondolataimat. Milyen érdekes egyébként, hogy mennyivel egyszerűbb az embernek gépelnie mint kézzel írnia. De félek, hogy amit itt írok elfelejtem. Talán még annál is rosszabb történik vele, akaratom ellenére eltűnik minden innen.. ettől nagyon félek. 

Az első bejegyzés a zöld fényről már nem igazán tudom mi inspirálta. Többet nem írtam csak az idézetet és a képet. De ha most jobban belegondolok ez a kép nagyjából A.-val való kapcsolatom első évéből származhatott, amikor először láttam a Nagy Gatsby című filmet. Leonardo Di Caprio személye már alapból egy jó hívószó, hogyha filmekről van szó. Majdnem az összes olyan filmjét láttam, amit már felnőtt korában készített. Di Caprio azon kevés színészek egyike, akire nagyon jól ráillik a mániákus, megszállott, de érzelmes ember személye. Jól át tudja adni a káoszt és azt amit éppen a karaktere megtestesít. De milyen karakter is Gatsby?

Gatsby egy álmodozó. Olyan ember, aki a hétköznapok konvencióit kívül hagyva képes élni az életét. Betartva a parti etikettet tart fogadásokat fényűző házában. Mindene megvan, hiszen hírnév, siker és rajongás az élete. Már ha ez jelenti a "mindent". A film persze rámutat, hogy hiányzik neki valami, hogy az ember lehet magányos úgy is, hogy soha nem tölt egy percet sem egyedül. De milyen ez a magány? Ez a legszomorúbb fajtája. Olyan, ami igazán kikészíti az ember lelkét. 

Ő igazából senkit nem érdekel, senki nem Gatsby barátja akar lenni. Mindenki Gatsbyvel akar lenni, de igazából senki sem VELE akar lenni. Rendkívül szörnyű helyzet lehet. Talán ez is rávilágít arra, hogy mennyire nem minden az ember életében a siker a csillogás és a pénz. De akkor milyen másféle értelmet lehet adni a dolgoknak? Mit tudunk célként kitűzni magunk elé?

Amint végeztem az egyetemen megszűnt számomra az objektíve értékelő és egyben rám vigyázó világ. Amióta az eszemet tudom egy dolog volt a feladatom, tanuljak. Eleinte azért mert a szüleim rugdostak, hogy üljek oda a könyv elé. Később ez már az én passzióm lett, felébredt bennem a tettvágy. Amint befejeztem az egyetemet és megkaptam a diplomámat lényegében beléptem az élet kapuján. Kicsit úgy éreztem, hogy egészen addig egy olyan labirintusban jártam, amelynek minden kijárata ide vezetett. De amíg a labirintusban előbb utóbb felviláglik a cél, addig az élet kapuján átlépve semmilyen céllal nem találkozunk. Megszűnnek a kötelezettségeink és mi ott állunk és nem tudjuk merre menjünk mit csináljunk. 

Sok ember itt követ el hibát először igazán. Nem ismeri fel, hogy már az élet kapuján kilépett és őt nem védi semmilyen rendszer a továbbiakban. Nem kell már egyetemre, középiskolába járni így nem kell, hogy otthon legyen az ember délután, hogy tanulhasson, nem fog anya főzni vizsgaidőszakban. Az embernek a saját talpára kell állnia. 

Aki ezt elmulasztja annak sajnos általában csúfos leckét ad az élet. Többen, akik elvégeznek valamit és kitanulják magukat még belekezdenek valamibe. Tolják csak tolják a felnőtté válást egészen addig amíg lehet. Amíg anya és apa nem dobja ki őket otthonról, amíg nem kapnak egy olyan jelet az élettől ami a továbbállásra késztetné őket. Ez pedig megágyaz annak, hogy emberek 25 évesen nem tudnak egy szendvicset megcsinálni, bevetni az ágyukat és levinni a szemetet. Azért tudom, hogy ez így van, mert amíg nem végeztem az egyetemmel én is ezt csináltam. Otthon voltam, főztek és mostak rám nekem pedig csak tanulnom kellett. Nem mértem fel, hogy ez mekkora egy áldás számomra. Nem kell mindezeket magamnak megcsinálnom. Mivel minden barátom a fővárosból származik/ vagy előbb utóbb oda költözött, így nem szembesültem azzal a réteggel aki úgy áll neki a tanulásnak, hogy mellette két vagy három kisebb munkát vállal, mert őt nem tudják otthonról eltartani. Sajnálom, hogy az emberek eddig húzzák. Pedig a felnőtté válásnak semmi köze a 18. év betöltéséhez, ilyen szempontból - ha úgy tetszik - a kor tényleg csak egy szám. 

De mi is vár arra az emberre aki kilép az élet kapuján és megpróbál egyedül talpon maradni ebben a csöppet sem egyszerű világban. A legegyszerűbb válasz az, hogy az élet összes baja és gondja várja. Ha eltűnik a szülői védekezés és teljes értékű életet kell élnünk, hamar rájövünk, hogy az alapvető fontosságú dolgok véghezvitele is sokszor hatalmas nehézségbe ütközik. Ilyenkor az élet fölénk roskad és mi azt hisszük, hogy mi cipeljük a világ legnagyobb súlyát. Ez részben igaz is. Mindenki a saját világának súlyát cipeli, aminek egy része az amit a legjobb igyekezetünk ellenére sem fogunk tudni magunkról levetni (gyerekkori trauma, család, régi barátok) de egy nagy része általunk vállalt dolog. Ezt a súlyt kell tisztességgel hordani addig amíg csak tudjuk. És még annál is tovább.. 

Számomra az élet kapuján való kilépés most következett el. Most, hogy A. nincs már számomra többé. Nekem eddig mindent megadott az életben amit nő adhatott nekem. Szeretetet, törődést, féltést, odaadást, szerelmet. Vele egy csoda volt felnőni. Talán életem egyik legszomorúbb pillanata volt, amikor rádöbbentem, hogy ezen a kapun nem tudunk egymás kezét fogva átférni. Ez nem két személynek készült. El kell engednünk egymás kezét, hogy egymás után és külön tegyük meg azokat a lépéseket, amiket a nagybetűs élet számunkra eddig ismeretlen része tartogat. De nem volt hiábavaló az eddigi kézfogás. Nem olyan egyszerű a labritintusból megtalálni a legrövidebb, legkevésbé keserves utat kifele. Amikor pedig ránksötétedett a szűk falak között, mi mindig ott voltunk egymásnak bevilágítottuk a teret. 

Megkönnyebbültem, de kétségbe is estem. Eltűntek mellőlem a falak. Nincs más, csak az élet végtelen lehetőségeinek tárháza. Akármerre is indulok egy új ismeretlen élmény, kaland vagy kudarc fog várni. A kérdés inkább az, hogy mégis merre kell elindulni? Elérkeztünk oda, amire nem tudok válaszolni. Ez az elkövetkező hónapok feladata lesz. Kideríteni, hogy melyik az az irány amelyikbe indulnom kellene. Nem fogják már a kezem, így egyszer végre saját magam leszek a kétstégbeesésemkor a támaszom, nem lesz - és nem is akarom hogy legyen - aki megvígasztaljon. Marad az egyedüli öröm, egyedüli bánat. Keresem a zöld fényt..